Mik a zavaró anyagok?
Kérdések és válaszok:
A zavaró anyagok olyan anyagok, amelyek a vízben léteznek és zavarhatják a kémiai reakciókat a vizsgálat során.
Az interferencia hatására a mérési eredmények magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek, mint a helyes eredmények.
Hogyan lehet ellenőrizni, hogy nincs-e interferencia a vizsgálati mintában?
Kérdések és válaszok:
A szokásos adagolási módszer a legjobb módszer annak ellenőrzésére, hogy a minta zavaró anyagokat tartalmaz-e.
Ebben a módszerben a vizsgált anyag teljes mennyiségét közvetlenül hozzáadják a mintához. Ha a mintában szereplő vizsgálati anyagot az adagolás előtt és után mérjük, akkor megállapítható, hogy az adagolás utáni mérési eredmény ismert mennyiséggel magasabb, mint az adagolás előtt.
Példa: A réztartalmú mintát megmérjük, és a rézion-koncentráció 1,0 mg / l. Ezután 0,5 mg / L réziont adunk a minta fel nem használt részéhez. Az adagolás után meghatározzuk a rézionok koncentrációját a mintában. Az elméleti mérési eredménynek 1,5 mg / L-nek kell lennie.
Ha a minta mérési eredménye a réz-ion hozzáadása után szignifikánsan alacsonyabb vagy magasabb, mint 1,5 mg / L, akkor a mintában lehet olyan interferenciaanyagokat, amelyek zavarják a réz-ion meghatározását. Győződjön meg arról, hogy a vizsgálati művelet és a standard oldattal kapott teszt eredmények helyesek-e.
A legtöbb vizsgálatban a normál munka biztosítása érdekében a minta pH-értékének bizonyos tartományon belül kell lennie. A tesztreagens puffert tartalmaz a pH-érték a kívánt tartományba történő beállításához. Ha a minta pH-ja túl alacsony, túl magas vagy nagyon lúgos, akkor a minta nem állítható be a megfelelő pH-értékre.
Ha a minta zavaró anyagokat tartalmaz, akkor a legjobb, ha a mintát olyan koncentrációra hígítja, ahol az interferáló anyagok nem okoznak interferenciát. Ha ez nem működik, akkor másik elemzési módszert kell használnia.
Mi történt, amikor a mintát tesztelték, de nem alakult ki, vagy rossz színű volt?
Kérdések és válaszok:
Számos oka lehet annak, hogy miért nem figyelhető meg szín, amikor a mintát koloriméterrel tesztelik:
1. A tesztelési eljárásokat nem hajtják végre megfelelően
A vizsgálati lépéseknek megfelelően végezzen részletes ellenőrzéseket egyenként, és ellenőrizze, hogy az összes szükséges tesztreagenst hozzáadják-e a teszthez, és hogy az összes lépést megfelelően elvégezték-e.
2. A tesztreagens hozzáadása után a minta pH-értéke megváltozhat, hogy az nem esik a teszt által megkövetelt tartományba. A mintavételi és tárolási szakaszok megvizsgálásával keresse meg a teszthez az optimális pH-tartományt. Ha az optimális pH-tartomány nem található, akkor a teszt reagenseket adhatjuk az ionmentes vízhez az oldat pH-jának meghatározására. Ha ez a pH-érték jelentősen különbözik a vizsgálandó minta pH-értékétől a tesztreagens hozzáadása után, a minta pH-ját savval vagy lúggal úgy beállíthatjuk, hogy az a reagens vizes oldatának pH-tartományán belül legyen, és akkor a tesztet elvégezzük.
3. A mérendő paraméter koncentrációja lehet alacsonyabb, mint a műszer alsó határa.
4. Lehet, hogy a tesztmintát emésztni kell. Ellenőrizze, hogy a teszt utasításai megemlítik-e az emésztés szükségességét.
5. Zavaró anyagok jelen lehetnek a vizsgálati mintában. A vizsgált mintában zavaró anyagok jelenlétének ellenőrzéséhez szabványos adalékanyagok használata szükséges.
Ha a tesztminta tényleges színe jelentősen különbözik az elméletileg megjelenő színtől, akkor tegye a következőket:
1. Mint korábban említettük, ellenőrizze a minta pH-ját, és szükség szerint állítsa be.
2. Ha a vizsgálati eljárás azt jelzi, hogy a vizsgálandó minta emésztéssel történő előkezelést igényel, akkor meg kell erősíteni, hogy a vizsgálati minta emésztődik.
3. Hígítsa fel a mintát. Ez olyan interferencia-összetevőket fog hígítani, amelyek a mintában jelen lehetnek, és nem okoznak interferenciát. Ha a minta hígítása továbbra sem hatékony, akkor további elemzési módszerre van szükség.
