A klórozást klórgáznak vízhez vagy nátrium- vagy kalcium-hipoklorit hozzáadásával hajthatjuk végre. A klórgáz részben oldódik vízben hidrogénionok (H +), kloridionok (Cl-) és hipoklórsav (HOCl) képződése céljából. A nátrium- vagy kalcium-hipoklorit részben feloldódik hipoklórsav keletkezése után, majd néhány hipoklórsav hipoklorit ionokat és hidrogénionokat képez.
Az egyes klórformák mennyisége a pH és a hőmérséklet függvénye.
A 2-es pH-érték alatt a klór felénél Cl2 és a fele hipoklórsav. A pH 2 és pH 7,2 között a klór több mint fele hipokloritként van jelen. Körülbelül 70% hipoklórsav és 30% hipoklorit pH 7 körül. A pH-érték felett a hipoklorit-ion elkezd túlsúlyban lenni.
A hipoklórsav a sokkal jobb fertőtlenítőszer, így a víznek valahol kisebbnek kell lennie, mint a pH 7,2. A klór fertőtlenítő kapacitása nagymértékben csökken, ahogy a pH emelkedik.
A két klórvegyület, a vízben, a hipoklór-savban és a hipoklorit-ionban képződött kémiai anyagokat általában "szabadon hozzáférhető" klórnak nevezik.
A tesztcsíkok vagy tesztkészlet által tesztelt szabad klór 2 részből áll, hipoklórsav és hipoklorit ion. Tehát a klór tesztelése során a víz pH-értékét meg kell vizsgálni a fertőtlenítési hatékonyság meghatározása érdekében. A hüvelykujj szabályozása a pH 7,2-es vagy annál alacsonyabb értéken van a jó fertőtlenítés érdekében.
Általában nem minden klór szabad klór formájában létezik. Attól függ, mennyi szerves anyag van jelen, különösen a nitrogéntartalmú szerves anyagok. A klór ammóniával vagy szerves aminokkal reagál klóraminok előállítására . Ezt a klórt kombinált klórnak nevezik. A klóraminok alacsonyabb fertőtlenítő képességgel rendelkeznek, mint a szabad klór, de az előnye, hogy tartósabbak.
A kombinált klór értékének meghatározása általában közvetett módon történik, a szabad, majd a teljes klór mérésével. Kombinált klórt találunk úgy, hogy a szabad klórértéket levonjuk a teljes klórértékről. Nagy teljes érték lehet, de alacsony szabad olvasás. Ez azt jelenti, hogy egy csomó klórt össze kell kötni kombinált klórral, ezért kevésbé hatékony a fertőtlenítéshez.
DPD módszer. A szabad klór legáltalánosabb módszere a DPD módszer. Közel semleges pH-nál a klór oxidálja a DPD-t, hogy bíborszínű színű vegyületet képezzen. Azonban ez a módszer csak az alacsony klórszintig kb. 10 ppm-ig működik. Magasabb klórszinteken a reakció a bíborvörös színű vegyületeken túlmutat a mélyebb színű "fehérítéssel".
Normális esetben a klóraminok csak lassan reagálnak a DPD-vel. A klóraminok DPD alkalmazásával végzett vizsgálatai során a DPD előtt néhány jódot adnak hozzá. A jodid reagál a klóraminokkal, és így olyan vegyületet képez, amely DPD-vel reagálva bíborvörös színt hoz létre. Tehát miután jódot adtunk a vizsgálati oldathoz, majd hozzáadtuk DPD után, az utolsó szín a szabad és a kombinált klórt jelenti. Ez az úgynevezett teljes klór. Tehát csak a kombinált chorint keresve két vizsgálatot végeznek el, egy jóddal, a másik pedig jód nélkül.
A DPD-vizsgálat egy változatában, ahelyett, hogy a bíborszín intenzitásának vizuális vagy műszeres mérésére támaszkodna, egyes készletek titrálást alkalmaznak. Ez mind az ingyenes, mind a kombinált komponenseknél működik. A titráló egy redukálószer, amely a bíborszínű színű vegyületet színtelen oldat alakjában alakítja át. A klórt az alkalmazott titráló mennyiségből számítják ki.
Iodometriai módszer. A klór magasabb szintjein néha jodometriás titrálást alkalmaznak. Ez a módszer a teljes klórra vonatkozik. A vizsgált oldatban lévő klór oxidálja a hozzáadott jódot. Ez egy jódkomplexet képez, amely ezután reagál a keményítőjelzővel. Az oldatot titráljuk egy redukálószerrel tiszta színre vissza. Ez a módszer a klór kivételével jelen lévő egyéb oxidálószerek által okozott interferenciák hatálya alá tartozik.
Peroxidáz módszer széles tartományú klórhoz. Ebben a módszerben a klór oxidálja az indikátort egy peroxidáz enzim jelenlétében. Ezt a módszert javasolták a klór indikátorszalagokban való alkalmazásra. Az eredményt Cl2 szabad klórként számoljuk be ppm-ben. Az ilyen módszer alkalmazásával végzett tesztcsíkok felhasználhatók peroxidok vizsgálatára is. Ha a minta kloramint tartalmaz, akkor ezeket savas körülmények között jód-ion és peroxidáz katalizátor jelenlétében szabad klórvá alakíthatjuk. Az eredmény a teljes klór. Módszereket javasolták a klóraminok egy tesztcsík egy részének átalakítására, így a szabad klór, a teljes klór és így a kivonás kombinált klórt eredményezhetjük.
E-mail: info@yingaolab.com
http://www.lohandbio.com/
