1 Bevezetés a kórházi szennyvíz jellemzőibe
A kórházi szennyvízben található szennyező anyagok meglehetősen különlegesek, beleértve a gyógyszereket, fertőtlenítőszereket, diagnosztikai reagenseket, tisztítószereket és egyéb összetevőket, patogén mikroorganizmusokat, parazita tojásokat és más parazitákat, valamint olyan vírusokat, mint a kerekféreg tojás. Ezenkívül, ha a kórháznak van izotópos konzultációs szobája, radioaktív anyagok lesznek a kórház szennyvízében. Más típusú szennyvízhez képest kis mennyiségű szennyezéssel rendelkezik, de erősebb szennyezési erővel rendelkezik. Ha közvetlenül kezelés nélkül bocsátják ki, vízszennyezést okoz, és számos betegséget terjeszthet.
2 Válassza ki a fertőtlenítési módszert
A kórházi szennyvíz fertőtlenítésének négy fő módja van: először is, a fehérítő por, amely nagy dózisú, egyenetlen keveréssel rendelkezik, és több szennyeződést tartalmaz, és a fertőtlenítő hatás nem ideális, így alapvetően már nem használják; másodszor, folyékony klór, a fertőtlenítő képessége erős, az ár viszonylag olcsó, és széles körben használják a csapvízben és a kórházi fertőtlenítésben. A klór előkészítése azonban kényelmetlen, a folyékony klórhengerek könnyen szivárognak, és nagy biztonsági kockázatokkal járnak. Ezért sok kórház tervezi, hogy megszünteti ezt a módszert; harmadszor, nátrium-hipoklorit generátorok használatával ez a berendezés rövid élettartamú és magas meghibásodási arányú. A költség magas, és a fertőtlenítési képesség nem erős, így fokozatosan helyettesítik; negyedszer, az ózon használata, amely erős oxidáns, jobb felhasználási hatással rendelkezik. Ez azonban többe kerül, nagy beruházást igényel, és nehezen tartható fenn. A kórház viszonylag kevesebbet használ.
3 A klór-dioxid alkalmazása a kórházi szennyvízkezelésben
3.1 A klór-dioxid jellemzői
A klór-dioxid színe sárga-zöld-piros, és létezési állapota gáz. A szaga irritálóbb, mint a klór. A vízben lévő klór-dioxid oldhatósága lineárisan kapcsolódik a víz hőmérsékletének reciprokához, és a maximális oldhatóság 2900g/L. Koncentrált és túlnyomásos, viszonylag instabil, és nyomás alatt nem tárolható. A klór-dioxidban a klór pozitív tetravalens állapotban van. Rendelkezésre álló klórtartalma 2,63-szorosa a klórgázénak, aktivitása pedig 2,5-szerese a klórgázénak. Különböző körülmények között a klór-dioxid reakcióképlete eltérő.
Savas körülmények között a klór-dioxid erősen oxidálódik, és a reakció képlete:
Vízkezelési körülmények között reakcióképlete:
3.2 A klór-dioxid fertőtlenítése
A klór-dioxidot az 1940-es években kezdték használni, és a cellulóz fehérítésére használták. Európában és az Egyesült Államokban számos vállalat használ klór-dioxidot az ivóvíz és a szennyvíz kezelésére. országom az 1980-as években kezdte meg a klór-dioxiddal kapcsolatos kutatás megerősítését, és eddig figyelemre méltó eredményeket ért el.
A vizsgálatok bebizonyították, hogy a klór-dioxid elpusztíthatja a mikroorganizmusokat, például a bakteriális propagulákat, gombákat, vírusokat stb. Elpusztíthatja a vízben lévő szerves szennyező anyagokat, például cianidot, hidrogén-szulfidot, szerves szulfidot stb. Ezenkívül csökkentett állapotban oxidálhatja a fémionokat a vízben. Mivel a klór-dioxidot kevésbé befolyásolja a pH, megölheti az algákat, és csökkentheti a vizes oldat színét, szagát és zavarosságát. Hatása ötszöröse a nátrium-hipokloritnak. A szennyvízkezelésben nem képez szerves halogéneket, és jobb hatással van a kórházi szennyvízkezelésre.
A klór-dioxid vírusokra gyakorolt fertőtlenítő hatása nagyobb, mint az ózoné és a folyékony klóré. Gyorsan reagál a szennyvízzel, és az érintkezési idő a klór fele-negyede, egy órától fél óráig. Ezenkívül a kontaktkészlet területe a felére csökkenthető, ami nagyban megtakarítja a beruházási költségeket.
3.3 A klór-dioxid és a klórfertőtlenítés közötti különbség
A közös fertőtlenítőszerek hatékonysága szerint az ózon az első, a klór-dioxid a második, a klór a harmadik, és a klóramin az utolsó. A klóramin az első a víz stabilitásában, a klór-dioxid a második, a klór pedig a harmadik. Az ózon az utolsó. A fenti elrendezésből láthatjuk, hogy a klór-dioxid baktericid képessége és a víz stabilitása jobb, mint a klór. Ezenkívül a pH ritkán befolyásolja a klór-dioxid fertőtlenítő képességét, és a vízszennyezés viszonylag kis hatással van fertőtlenítő hatására.
"A klór-dioxid nem reagál bizonyos vegyületekkel a vízben, mint például az ammónia, nitrogén, alkoholok, észterek stb.). Ezzel szemben a klór reakcióba lép a vízben lévő ammóniával monoklóramin, diklóramin és triklóramin előállítására, ami jelentősen csökkenti a szabad klórtartalmat és a fertőtlenítő hatást. A klór-dioxid elsősorban oxidációs reakcióval oxidálja a szennyvíz szerves anyagait. Az oxidáció után a szerves anyag klórozott termékek nélkül oxigéncsoportokat tartalmazó termékekké bomlik. A klór vagy a klórozás kloroform klórozott származékokat képez. Ezek a vegyi anyagok rákkeltő hatásúak, és nehezen bomlanak le a természetben. A klór-dioxid oxidálhatja és lebonthatja a griseofulvint és a huminsavat, és a bomlástermékek nem jelennek meg kloroform formájában, ami a hagyományos klórozási fertőtlenítési módszerekhez páratlan.
3.4 Klór-dioxid készítése
A klór-dioxid aktív és instabil, ami bizonyos feltételekkel korlátozza alkalmazását. A hagyományos módszer a helyszíni előkészítés, és a helyszíni előkészítési módszerek közé tartozik a membrán elektrolízis és kémiai módszerek. A klór-dioxid kémiai módszerrel történő előkészítésének általános elve a klórgáz vagy nátrium-hipoklorit nyersanyagként való felhasználása, és kémiailag reagálni a generátorban lévő klórsav oldattal a klór-dioxid oldat előállításához. Nátrium-kloritot és sósavat is használhat klór-dioxid előállítására. Az edény belsejében reakciót kapunk. Ebben a szakaszban már sok hazai vállalat termel kémiai klór-dioxid generátorokat. A kémiai klór-dioxid generátor fő összetevői a reakciórendszer, az abszorpciós rendszer, a nyersanyagellátó rendszer és a vezérlőrendszer. A munka során a reakció nyersanyagokat mennyiségi szállítással küldik a reakciórendszerbe, a katalizátort klór-dioxid gáz előállítására használják, amelyet az abszorpciós rendszer elnyel, hogy bizonyos koncentrációjú klór-dioxid oldatot képezzen, és végül a kezelendő szennyvízbe kerüljön.
A kutatások megerősítik, hogy a speciális stabilizátorok hozzáadása stabil klór-dioxidot termelhet. A stabil klór-dioxid folyadék klór-dioxid tartalma 2-10%, a szilárd termék klór-dioxid tartalma pedig 28-40%. Kísérletekben és gyakorlati alkalmazásokban a stabil klór-dioxid savas körülmények között történő aktiválás következtében aktívvá válik, és az általa felszabaduló új ökológiai oxigén és hipoklórsav molekulák megduplázhatják a mikroorganizmusokat. Egyetlen nátrium-hipoklorit fertőtlenítési módszerrel összehasonlítva oxidáló képessége erősebb. Ha a stabil klór-dioxid oldat sósavhoz viszonyított aránya 1, a klór-dioxid aktiválható. Az aktiválást 10-15 percig végezzük, vízzel hígítva, és az aktiválási hatás ebben az időben a legjobb. Az aktivált klór-dioxid oldatot fedéllel ellátott sötét tartályba kell helyezni, és a lejárati idő két hét. A stabil állapotú klór-dioxid vagy klór-dioxid generátor nem fogyaszt villamos energiát a kereskedelmi használat során, ami előnyös a klór-dioxid hatékony előmozdításához.
3.5 Kórházi szennyvíz kezelése
Ebben a szakaszban a legtöbb hazai kórház elsődleges kezelést és klóros fertőtlenítést használ a szennyvízkezeléshez. A szerző kórházát példaként említve a kezelési folyamat nagyjából a következő: széklet szennyvíz → szeptikus tartály → más szennyvíz → rács → szabályozó tartály.
Ennek a fajta fertőtlenítési technológiának hátrányai vannak. Magas korrózióellenes követelményekkel rendelkezik a nátrium-hipoklorit generátorhoz, nagy energiafogyasztás, és az elkészített nátrium-hipoklorit oldat nagyon instabil. Ha nem megfelelően tárolják, különösen könnyű lebomlani. A fertőtlenítési munka befejezése után a szennyvíz maradék klórtartalma könnyen meghaladhatja a szabványt , Az egyéb szennyező anyagok mutatói nem feleltek meg az előírt szabványoknak.
Ha nátrium-hipoklorit helyett klór-dioxidot használnak a kórházi szennyvíz kezelésére, a kezelési folyamat és az áramlás alapvetően változatlan. Annak biztosítása érdekében, hogy a kezelt víz minősége megfeleljen a nemzeti szabványnak, a beállító tartály után el kell végezni az első szintű flokkulációs üllési kezelést, egységesen kezelni kell a vízminőséget, és flokkulánsokat kell elhelyezni, amelyek képesek elnyelni, kicsapni és elválasztani bizonyos szerves anyagokat és lebegőanyagokat a szennyvízben. A felső klór-dioxid oxidációs reakciója nagymértékben eltávolíthatja a KOKOD-ot, a BOD-ot, a vírust és az SS-t a szennyvízben, elérve a nemzeti szabványt. Ha nátrium-hipoklorit fertőtlenítési módszert használnak, oxidáló képessége viszonylag gyenge, és a COD eltávolító hatás nem ideális.
A szennyvíz klór-dioxid kezelésének folyamata: kórházi átfogó szennyvízkezelés → rács → vízminőség-beállítás → flokkuláció és üledékesítés → klór-dioxid érintkezési fertőtlenítés → kibocsátás a szabványnak
A fenti folyamat során a vírus és más mikroorganizmusok a kórházi szennyvízkezelésben elpusztulnak, és a kibocsátás elérheti a nemzeti szabványt.
3.6 Problémák és ellenintézkedések a szennyvízkezelésben
A fertőtlenítéshez klór-dioxidot használva a vízben lévő melléktermékek klorit és alacsonyabb klorát koncentráció. A Nemzetközi Rákkutató Intézet által felsorolt könnyen látható rákkeltő anyagok között a klorit is szerepel. Az ivóvízben lévő klorit előírt tartalomszabványa 200μg/L; a toxikus érzékszervi jellemzők szerint a kloritot 3- as szintű veszélynek minősítik. A szennyvízkezelés során a termelt klorit és klorát mennyisége a víz teljes szerves széntartalmához kapcsolódik. Látható, hogy a klór-dioxid adagolását hatékonyan ellenőrizni kell a szennyvízkezelés során. Ezenkívül a szennyvízkezelés során a fertőtlenítési kezelés előtt biokémiai kezelésre van szükség a vízben lévő szennyező anyagok hatékony ellenőrzése érdekében, ezáltal csökkentve a szennyező anyagok tartalmát.
